Ősz

Csodaszép az Ősz, szeretem.

A levelek díszbe öltöztetik a fákat. Vígan ragyognak új ruhájukban. Azt mondják az ősz az elmúlás. Szerintem valaminek a kezdete is.

Vagy nincs igazam?

Lehet, hogy elmúlt a nyár, és a hangulatunk is más, jönnek a rövidebb napok, a sötétebb délutánok, és nehezen ébredünk a reggeleken, vagy a bosszantó, napokig tartó eső bontja meg a hangulatot. De talán mégis van ezeknek szebb oldaluk is. A korai kelésben, bár hideg van, de láthatjuk a csodás eget és szívhatunk friss levegőt, felfrissülhetünk, és indíthatunk, egy csodás napot, ha szeretnénk.  A korai sötétedés pedig megajándékoz bennünket a fényekkel. Hiszen milyen csodálatos az utca fénye, vagy a kivillanó fények a házak ablakaiból. Az otthon fénye is lehet varázslatos, hiszen mi magunk tehetjük azzá. Egy kis kreatív ötlet, egy kis vágy a csodára, a varázslatra.

Ha tehetem , nem nézek híradót , sőt TV -t sem . Természetesen van TV-nk és nézünk filmeket, már amikor van erre idő , és olyan film , amit érdemes megnézni , és feltölt és vidámmá tesz. Leginkább zenehallgatásra vagy mesenézésre használjuk a TV-t. 

A hírek ..tudom fontos tudni mi történik körülöttünk. 

Facebook... Ma már a mindennapjaink ördögévé vált . Minden ott van , ami a hírekben is. Pörgetjük és ha szeretnénk , ha nem , akkor is látjuk a borzalmakat , ami az országban , ami  a világban történik. 

Ma reggelem ... Mivel a facebookon is dolgozunk - mert ma napság már , ha itt nem akkor talán le is maradunk a többiektől, hiszen itt van arra lehetőség , hogy egyszerre sok -sok ismerőst és ismeretlent elérjünk  szinte az első reggeli teendőink közé tartozik belenézni a csoportunkba , az üzeneteinkbe, végig lapozzuk az üzenőfalat. 

Meg -megállunk , megnézünk egy motivációs idézetet , megnézünk egy kis videót , vagy hogy mi történt a rokonainkkal , barátainkkal ...a kiskutyával , a madárkával ...és sorolhatnánk tovább ...hiszen minden itt van , mindenkiről szinte minden ... 

És.... itt vannak a szörnyűségek is .... bár már este is láttam , elütöttek egy kisfiút :( Az énekes négyéves kisfiát (szándékosan nem írok nevet sem az övét , sem másét nem fogom. Mindenki tudja kiről van szó. ) Szóval már este megdöbbentett a tragédia. Mindig utána járok igaz-e , amit híresztelnek, mert itt ebben a világban vannak emberek , akik ebből is viccet szoktak csinálni , más ember halálából , vagy épp azt próbálják elhitetni , hogy nem is halt meg , akit már eltemettek , csak elvonult a világ elől, borzalmas emberek vannak , akik ettől érzik jól magukat. Így utána néztem elütötték -e a kis csöppséget , sajnos igaznak bizonyult :( Rettenetesen megrázott .)

Pörgetem reggel tovább az üzenő falat ... elhagyatott , megkínzott kiskutyák ....politika , választás, jelöltek.... hallgatom az énekes dalát , amit régebben írt a gyermekének ... "Százezer angyal kísérjen, Vigyázzák minden lépted ... " Nem bírom végi hallgatni , nagyon fáj ....és tovább pörgetem....

Michael Jackson Eart Song 

" Mit tettünk a világgal? What have we done to the world? Nézd mit csináltunk . Look what we've done"  :( 

Lángokban az esőerdő ... a Föld egy nagyon jelentős oxigéntermelő területe .... borzalom .... 

Korán reggel eltörik a mécses nálam ... 

Igyekszem pozitívan gondolkozni , és keresni , megtalálni a jó dolgokat ... néha elkerülhetetlen a rossz ... 

• Meghalt Szaxi Maxi.. 

Megdőbbentő hír. 

Hallgatom a híreket, késő este van.. Szól a zene, gyerekkorom zenéje, szerelem, nyár, bódulat, öröm, tinédzseri emlékek, és most bánat is.

Az emlékek felvillannak, kicsordul a könny és mélyen belül őt és magunkat, a fiatalságot, a gondtalan gyermekkort siratjuk. A rohanó világunkban csak ez a néhány pillanat és arcunkon legördülő könnycsepp, amit adunk. Pedig nem csak ezt a pár pillanatot kaptunk tőle, és zenekarától, hisz szerves része volt a tinédzser korunknak, a felnőtté válás pillanatainak....

5 napot töltöttem egy csodaszép helyen, Felsőtárkány erdejében.
Tanulni mentem, tanulni azért, hogy minél többet és minél szakszerűbben tudjak tanácsot adni, segítséget nyújtani azoknak, akik hozzám fordulnak egészségügyi, testi-lelki problémájukkal. A tanulás nem ért véget ezzel a pár nappal! Mindig van folytatás, hiszen a cél, hogy egyre több és többféle módszert sajátítsak el, egyre több lehetőséget kutassak fel és használjak azért, hogy családom és barátaim, ismerőseim jól érezzék magukat.
Figyelek a jelekre, és tudom ezt a feladatot kaptam, segíteni, segíteni...

Kinek tudunk segíteni? 
Aki kéri, aki igényli , aki szól, hogy elkelne a segítség ! 
Értitek? Aki kéri! Hisz csak akkor tudunk segíteni, ha tudjuk van probléma és szeretnéd a segítségünket! 
Ez a titok! .

A táborban nagy csapat gyűlt össze. Két csoportra osztottak bennünket , hogy a foglalkozásokat úgy tudják megtartani nekünk, hogy mindenkire kellőképpen tudjon figyelni az előadó , és azért is , hogy mi odaférjünk amikor kell az előadó asztalához. 

Igaz így csak az utolsó nap tudtunk igazából összeismerkedni mindenkivel , de azt gondolom a napvégi ölelésre már összekovácsolódtunk. 

Szóval mivel én az első nap csak későn este érkeztem , már lemaradtam a délutáni konzultációról és a vacsoráról is . 

Igazából nem csak én , hanem a szobatársam is , akivel együtt érkeztünk , és foglaltuk el a szobánkat az éjszaka közepén. Semmi extra nem volt a kicsinyke szobában. Egy zuhany és egy mellékhelyiség , és persze a szoba, ahol két személyes ágy , régi bútorok és egy kicsike tv szolgálta kényelmünket és az esti kikapcsolódást. Bár úgy gondolom, nem kellett a tv-t néznünk , hisz annyi közös témánk volt a szobatársnőmmel, hogy még ha szólt a tv sem hallottuk miről beszélnek benne.  

Reggel viszont a reggelinél már a csoporttársainkkal fogyaszthattuk el a fini villás reggelinket.

Első nap a Yumeiho masszázs, moxa, köpöly, fülgyertya kapta a főszerepet. Kakukkfű balzsamot készítettünk. Néhány csepp levendula, és citromfű illóolajjal, kívánság szerint . Mindenki hozhatott haza egy picikét.

Második nap ízelítőt kaptunk a reflexológiából . Párt választottunk , és egymás talpát tanultuk masszírozni . Nagyon jó érzés volt , és hihetetlen dolgokat tudtunk meg. 

Harmadik nap a fitoterapeutától tanulunk ☘️ Olyan információkat kaptunk Pista bácsitól , amelyekkel nagyon sokat segíthetünk magunk és mások egészségének megőrzésében és visszaállításában. Orbáncfű, orbáncfű olaj . Pista bácsi hozott nekünk ilyet is .
Megtudtuk mire jó. Kiváncsi vagy? Részletek később :) 

Negyedik nap a jóga, thai- chi és chi-kung megismerése volt a program . Csodás dolgokat tanultunk és belekóstolhattunk ezekbe a mozgás technikákba. Csodásan éreztük magunkat , kint a szabadban végezhettük a gyakorlatokat. Olyan energiák szabadultak fel bennünk , még mi is meglepődtünk magunkon és egymáson . 

Folyt.köv...

Nem könnyű tudomásul venni, ha elhízunk, főleg ha 55 kg volt szinte mindig a súlyunk. Én 3 gyermek után is 52-55 kg voltam. Elégedett voltam, mert könnyű volt mozogni, pörgős ugri-bugri voltam, könnyen találtam magamra ruhát, nem kellett azt néznem hol dudorodik ki egy kis háj. Vidámak voltak a napjaim és nem is kellett mérlegre sem állnom, sőt dietázni, fogyókúrázni sem. Aztán valahogy nehezebb időszak következett, munka, család, stressz... A munkahelyen nehezen volt megoldható a normális étkezés, hol nappal, hol éjszaka dolgoztam. Vagy vittem itthonról kaját vagy ott a  büfében a konyhán készült ételeket vettem meg. Volt össze-vissza alvás, nassolas, és rendszertelen mozgás, kimerültség, fáradtság. 

Sokáig nem is mértem magam, vagy ha mértem, még a családomnak sem mondtam el hány kiló vagyok. Szégyelltem.

A rokonság akkoriban ritkán látott, arra emlékeztek, hogy sovány vagyok, talán még túlságosan is. Aztán amikor úgy látták, hogy felszedtem néhány kilót, meglepődtek, és nem gondolva arra, hogy talán ez rosszul esik nekem, megjegyezték : jól meghíztal, megassszonyosodtál, mekkora combjaid vannak... Megjegyzem, pár kiló plusz volt akkoriban rajtam több.  Arra nem gondoltak, hogy megbántanak, vagy esetleg valami betegség is lehet a háttérben. Persze nem volt! És most sincs. Csupán arról volt szó, hogy nem mozogtam úgy mint rég, elmaradt a biciklizés, és jöttek a "máris azonnal elájulok, ha nem eszek, elszédülök, rosszul leszek, máris azonnal kell valami nasi, jöhet a csoki, cukor, rágó bármi csak ne legyek rosszul... Na ez persze odavezetett, hogy szépen gyarapodott a súlyom . Bármi történt, nekem azonnal kellett valami amit ehettem. Kérdezték tőlem jó - e a cukrom, mert lehet azért érzem így magam mert azzal van baj. Nem mutatott ki a vizsgálat semmi vészes dolgot. Folytatódott minden... Próbáltam kevesebbet enni, de mindig éhes voltam. Fogyókúrát nem igazán szerettem volna kipróbálni. Egyébként is arról szólt, hogy ne egyél annyit. A fügekaktusz kapszulát és a zöld kávé kapszulát próbáltam, de nem túl jó minőségű volt és nem is használt, abba hagytam. Arra nem volt időm, hogy eljárjak valahova tornázni. Néha otthon tornázgattam, de keveset. Két éve megismertem egy céget, és itt találtam lehetőséget arra, hogy éhezés nélkül fogyjak , miközben az egészségem is rendbe jön. A szív probléma még 25 évvel ezelőtt kezdődött, és néhány éve már vérnyomás gondok és ízületi fájdalmak is előjöttek. Néha szedtem a gyógyszerek, máskor nem, mert nem tartottam jó dolognak mérgezi magam. Jól voltam, nagy problémák nem voltak.

Nos, a történetem azért kezdtem el, mert most, hogy vannak akik velem együtt kezdtek fogyni, én úgy gondoltam felvállalom publikusan a kilóimat, a centijeimet. Nem volt könnyű döntés. Már tavaly szeptemberben ugyan beneveztem egy fogyiversenybe, de aztan valahogy nem ment úgy ahogy kellett volna. Betegeskedtem is, bár azelőtt  jó ideje nem voltam beteg. Később rájöttem igazából velem van a baj, a gondolkodasommal, a kitartasommal... Alig vártam a verseny véget.. Aztán úgy döntöttem a következő versenyre csak akkor nevezek be, ha "megjött az eszem". 2019 januárban újra indult a verseny... Én ekkor eldöntöttem, keresek néhány fogyni vágyó ismerőst és mi majd együtt, verseny nélkül motiváljuk egymást. Ez így is lett. Nem versenyünk... Csupán ők név nélkül, én pedig névvel megosztjuk egymással az adatainkat hétről hétre. Nagyon örülök, mert tényleg erőt ad ez nekem is. És van eredmény! Van, hogy nincs változás, de megyünk együtt tovább. Kitartunk! ❤️ Lesz eredmény mindenkinek! Van hitünk, és ez nagyon fontos!

Szóval én ezért vállaltam fel azt, hogy már 81, 7 kg voltam. És már nem is gondolom azt, hogy ciki, mert olyan jól haladok a fogyással, hogy látom a végét, amit szeretnék. 4 hét alatt 4,4 kg-ot sikerült fogynom. Ez egyedi dolog, van aki többet is fogy ennyi idő alatt, van akinek később indul be a fogyás, de lehet cm -ben észre vehetőbb a változás. Most gőzerővel élem az életmódot, amit választottam. Bárki velem tarthat, nem fogja megbánni. Mindenki mellett ott leszek és segítek. Együtt megyünk az úton  :) 

Az pedig, hogy miről is szól ez az életmódprogram egy másik történet, amit hamarosan olvashattok itt. Ha valaki türelmetlen kérdezzen  :) Elérhetőségeim : szter2020@gmail.com,

Skype:  eszter6811

Szép napot!  

Depresszióból is ki lehet gyógyulni.... 

Tegnap egy csodálatos találkozón vettem részt. Próbálom szavakba önteni, bár leírhatatlan volt az élmény.

Aki nem volt még ilyen összejövetelen, nem tudja milyen érzések kavarognak ilyenkor bennünk.

"Ezer" éve voltam egy olyan rendezvényen, ahol tömeg és előadók és fények és taps, amit sokszor nem is magunktól tettünk. Nahát ez nem igazán tetszett, főleg, hogy muszáj volt felállni is taps közben.

Ez elmúlt! Ilyen rendezvényre nem járok.

A jelen :

Több mint egy éve olyan rendezvényekre járok, ahol saját akaratomból tapsolok és, ha felállok , azt azért teszem, mert az az ember, akinek tapsolok olyan érzelmeket, tiszteletet ébreszt fel bennem, amiért a lábaim felemelik a hátsóm a székről , és könnyeim visszaszorítva szeretetből tapsolok.

Na ezért is járok ilyen rendezvényekre, mert rengeteg szeretet van a levegőben.

És igen pénzt is szeretnék keresni, mert akár kimondjuk, akár nem szükségünk van a pénzre.

És MI itt EGYÜTT keressük meg a jövedelmünket, és tudod hogyan? Úgy, hogy rengeteg embernek segítünk elindulni a gyógyulás útján. 

Sok sok szeretetet adunk és kapunk.

CSAKIS az marad köztünk, aki szereti az embereket.

Visszatérve a tapsra :

Persze, hogy tapsolok például egy olyan fiatal lánynak, aki a pszichiátriai zárt osztályt is megjárta és kizárta a külvilágot, a családját az életéből. Akinek az anyukája nem hagyta Őt elveszni a világban, és felkereste a mi segítő orvosunkat , megfogadva tanácsait, és kihozta lányát a pszichiátriáról. Ez a lány tegnap kb. : 430 ember előtt a színpadon mesélte el történetét megragadva az alkalmat, hogy édesanyjának megköszönje, hogy visszatért az életkedve, a boldogsága és kimert állni ennyi ember elé beszélni . A mögöttem lévő sorban ült az anyukája. Amikor megkérte a lány, hogy álljon fel, hogy  büszkén megmutathassa Őt, én láttam az arcát, az elmúlt fájdalmát, az örömét, hogy a lányát boldognak és hálásnak láthatta. Szem nem maradt szárazon azokban a pillanatokban, amikor a zokogó édesanyját néztünk. ❤️

Én jártam látogatni a barátnőmet egy éven át a pszichiátrián, volt zárt osztályon is, láttam milyen ott az "élet", láttam Őt leépülni, elfogyni, láttam a tekintetét, amikor próbált erősen koncentrálni, hogy eszébe jusson kik vagyunk mi körülötte. Volt, hogy nem ismert fel bennünket, de Mi tudtuk ki Ő és ott voltunk vele , amíg lehetett. Egy nap visszanéztem a kórházi szoba ajtajából, akkor már nem tudott beszélni és egy falatot sem evett aznap. Láttam, mintha mondani szeretne valamit a szemével nekünk, de csak másnap értettem meg, mikor korán reggel telefonált a családja, hogy elment örökre , akkor értettem meg, hogy Ő már tudta, hogy többé nem tudjuk meglátogatni, akkor értettem meg, hogy a szeme elbúcsúzott tőlünk.

Bárcsak a kezemben lett volna a lehetőség már akkoriban, és tudtam volna segíteni neki visszatérni közénk. Bárcsak... 

Sajnos nem volt, és el kellett engedni Őt 54 évesen. 

Folytatás később.... 

Nos reggel mikor felébredtem eldöntöttem ,hogy ma jó napom lesz,és csakis mosolyogni fogok :) 

Kimentem az újságért is ,közben beleszippantottam a friss levegőbe :)

Már a Nap is sütött :)

A napilapban csak a mosolygós képeket voltam hajlandó megnézni. 

Készültem munkába,itt minden rendben volt :) 

Elindultam az állomásra , jó kedvvel , pillekönnyű léptekkel.

Az emberek álmosan várták a vonatot. 

Itt-ott beszélgettek is.

Már az állomás előtt is láttam a fekete kutyust ,aki a gazdiját keresve szaladgált ide-oda , beleszagolva néha a levegőbe, csak egy pötty illatot hátha megérez a gazdiból. Kis buta a sineken is kereste gazdiját ,aki meg sem érdemli ,hogy hűséges kutyusának hiányzik,hiszen feleletlenül az utcán hagyta. Sugták páran ,hogy mindjárt jön a vonat. Fájdalmat éreztem és féltem szegényt nehogy baj érje. Okos kis pofi volt ,mire jött a vonat elhagyta a síneket. Megnyugodhattunk :)

A vonaton sok-sok utas,szokás szerint alig volt vagon ,és ülőhely se nagyon. Egy gyermek csoport is utazott. Az ismerősöm a box ajtajának volt támaszkodva. Jött a tanárnő,és majdnem hátba vágta amikor kinyitotta az ajtót. Mindennek tetejében a gyerekek is kivágták az ajtót később,olyan gyorsasággal hogy épp elugrott a hölgy. Egymásra néztünk... a tanárnő példát mutat a diákoknak ...

Kicsit pörgös volt a reggel :)

Szóval mosolygós napot terveztem ,de pillanatokra megbillentem :) 

Viszont minden jól sikerült, a kutyus éppségben maradt ,az ismerősöm háta is meguszta az ajtónyitásokat,a vonat is idöben ért be és a Nap is szépen sütött :)

Annyi minden szokott eszembejutni napközben, már többször eldöntöttem ,hogy jegyzetelek. 

Ma már meg is tettem ezt :)

Ja, és a nap nagy része már eltelt, és még mindig mosolygok :)