Nos reggel mikor felébredtem eldöntöttem ,hogy ma jó napom lesz,és csakis mosolyogni fogok :) 

Kimentem az újságért is ,közben beleszippantottam a friss levegőbe :)

Már a Nap is sütött :)

A napilapban csak a mosolygós képeket voltam hajlandó megnézni. 

Készültem munkába,itt minden rendben volt :) 

Elindultam az állomásra , jó kedvvel , pillekönnyű léptekkel.

Az emberek álmosan várták a vonatot. 

Itt-ott beszélgettek is.

Már az állomás előtt is láttam a fekete kutyust ,aki a gazdiját keresve szaladgált ide-oda , beleszagolva néha a levegőbe, csak egy pötty illatot hátha megérez a gazdiból. Kis buta a sineken is kereste gazdiját ,aki meg sem érdemli ,hogy hűséges kutyusának hiányzik,hiszen feleletlenül az utcán hagyta. Sugták páran ,hogy mindjárt jön a vonat. Fájdalmat éreztem és féltem szegényt nehogy baj érje. Okos kis pofi volt ,mire jött a vonat elhagyta a síneket. Megnyugodhattunk :)

A vonaton sok-sok utas,szokás szerint alig volt vagon ,és ülőhely se nagyon. Egy gyermek csoport is utazott. Az ismerősöm a box ajtajának volt támaszkodva. Jött a tanárnő,és majdnem hátba vágta amikor kinyitotta az ajtót. Mindennek tetejében a gyerekek is kivágták az ajtót később,olyan gyorsasággal hogy épp elugrott a hölgy. Egymásra néztünk... a tanárnő példát mutat a diákoknak ...

Kicsit pörgös volt a reggel :)

Szóval mosolygós napot terveztem ,de pillanatokra megbillentem :) 

Viszont minden jól sikerült, a kutyus éppségben maradt ,az ismerősöm háta is meguszta az ajtónyitásokat,a vonat is idöben ért be és a Nap is szépen sütött :)

Annyi minden szokott eszembejutni napközben, már többször eldöntöttem ,hogy jegyzetelek. 

Ma már meg is tettem ezt :)

Ja, és a nap nagy része már eltelt, és még mindig mosolygok :)